Vannak napok mikor semmi sem jó. Nem tudni miért, csak valahogy nem stimmel semmi. Illetve csak belül nem. A világ oldaláról megvan minden, de nem jut el oda ahova kéne. Mikor panaszkodni nincs ok, de mégis ordítanál. Mikor ha emberek közt vagy, zavarnak, ha egyedül akkor a csend és a nyugalom folyt meg. Mikor nincs hova menni. Jó lenne ilyenkor kicsit kikapcsolni a létezést, csak egy kis időre, hogy ne kelljen értelmetlenül lézengened a térben. Jó lenne egyből oda ugrani, mikor felkelsz és tudod, hogy már vége. Vége az ürességnek, és az ébredés pillanatában beszívott első levegővel nem a csak a tüdőd telik meg, hanem Te is legbelül.
nihil
2010.08.12. 08:55 Chris Stevens
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://jesuskry.blog.hu/api/trackback/id/tr852216252
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
