Vannak napok mikor semmi sem jó. Nem tudni miért, csak valahogy nem stimmel semmi. Illetve csak belül nem. A világ oldaláról megvan minden, de nem jut el oda ahova kéne. Mikor panaszkodni nincs ok, de mégis ordítanál. Mikor ha emberek közt vagy, zavarnak, ha egyedül akkor a csend és a nyugalom folyt meg. Mikor nincs hova menni. Jó lenne ilyenkor kicsit kikapcsolni a létezést, csak egy kis időre, hogy ne kelljen értelmetlenül lézengened a térben. Jó lenne egyből oda ugrani, mikor felkelsz és tudod, hogy már vége. Vége az ürességnek, és az ébredés pillanatában beszívott első levegővel nem a csak a tüdőd telik meg, hanem Te is legbelül.
